Kimondottan kellemes egy olyan beltérben tartózkodni, ahol kitűnő összhangban vannak elhelyezve a különféle bútorok. A kanapén heverészni egy fárasztó nap után felemelő érzés.
De, ha a bútorkárpit foltos, kopott és szakadt, akkor ahelyett, hogy vonzaná, inkább taszítja a tekinteteket. Ki ülne le szívesen egy ilyen fotelbe? Nyilván senki. De akkor azt jelenti, hogy vége és innen nincs tovább? Mehet a kedvenc karosszékünk a szemétdombra? A fogyasztói társadalom alapdogmája valóban ezt diktálná: Dobd ki és vegyél másikat, majd azt is dobd ki!