Egyre több olyan természetes alapanyag és módszer kerül vissza a köztudatba, ami már évezredek óta támogatja a törékeny emberi testet jótékony hatásaival. A szauna is ezek közé tartozik, amit északi rokonaink már több mint kétezer éve ismernek. Ám egészen a huszadik századig csak füstszaunák léteztek, amelyek elég tűzveszélyesek voltak. Később azonban, hála az iparosodásnak, létrejöttek az első közszaunák. Ezeket gyorsan megszerették az emberek, így a korábbi modellek mellé is ilyenek épültek a nagyobb vízparti városokba, ezáltal az emberek együtt élvezhették a szauna jótékony hatásait.
A fontosság vitathatatlan a hideg északi városokban, hiszek hatása a szervezetre nem más, mint belülről melegíteni át. Sokáig megmaradtak egyébként a füstszaunák, még akkor is, ha már egyáltalán nem használták, hiszen emlékeztette a helybelieket a hagyományokra. Egyébként a régi és a modern kéményes szauna között volt egy félig-meddig jó megoldás, a kéményes, ahol a füst a köveken át távozott a kéménybe. Sajnos azonban ez is tűzveszélyes volt és ugyanúgy meg kellett várni, hogy kialudjon a tűz, hogy szaunázni lehessen. Az igazi fejlődés a mai szaunák irányába a ’30-as években kezdődött meg.