A régi gabonapárlatokban az volt a közös, hogy ihatatlanok voltak. A 15. századtól megjelenő italok gyakran a vodka nevet viselték, valójában azonban a 19. században jelent meg a finomító oszlopokkal párhuzamosan. Mind Oroszországban, mind Lengyelországban gyorsan elterjedtek, összességében vízből és etanolból állnak.
A hagyományokat megőrizve, gabonából készítik, de akár burgonya vagy más cukor- és keményítő tartalmú étel is felhasználható alapanyagként. Európában általában 40 fokosan vásárolható meg, ritkán erősebb is kapható. Az 1800-as évek végén Oroszországban elterjedtek a szeszfőzdék, az ország népessége megküzdött az alkoholizmus problémájával, ami inkább volt fogható a vodkában található egyéb összetevőkre, mint magára a tiszta szeszesitalra.
Később elrendelték a hígítását, ám nem kívánták teljesen visszaszorítani a használatát. A következő században a vodka önálló italként kezdett terjedni az egész világon, azonban ma is az oroszoknak a nemzeti itala, akik többnyire önmagában fogyasztják.