Nyugodt, csendes idő, kellemes szellő és lágy napsütés, ezek jellemezhetik a jó horgászatot egy nyári délután. Amikor a kapásjelző hirtelen felrándul, akkor megugrik az élet. Kapunk a bot után, hogy máris kirántsuk a hatalmas halat, amire mindig is vágytunk.
Sokszor azonban olyan élmények is érhetnek minket, hogy egy kisebb hal, mint például a harcsa, úgy fel tudja rántani a kapásjelzőt a boton, hogy azt hisszük életünk kapása jött most el, de aztán mégsem. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, tartja a mondás, ezért örülnünk kell mindennek, amit kifogunk. Bizonyos esetekben azonban szükségünk lehet a nagy türelemre, ami a horgászatot amúgy is jellemzi, mert ha a tó tele van törpeharcsával, akkor a nagy kapásra való várakozás igazán idetörlő lehet. Ez a kis halacska bár elérheti a kilós súlyt is, de jellemzően nem nő túl nagyra, mindent összeszed amit a fenéken talál és ha éppen fenekezünk, akkor csak azt vehetjük észre, hogy a kapásjelző folyamatosan jelez, de amikor kivesszük, csak egy pár centis hal van a horgon.